Mindenkit meg lehet fogni valamivel.
Akit mégsem, az a legmázlistább és a legnyomorultabb ember egyben.
Azt próbálom elképzelni, hogy mit tennék, ha teljesen természetesen csörögne a mobilom és még mielőtt belehallóznék, máris közölnék velem, hogy fussak, ugorjak, elhangzana egyéb utasítás stb...Nem az anyukám lenne az, nem egy kedves ismerős, mégis mindent tudna rólam. Hát nem lenne frankó...Először is valszeg fülelnék és megkérdezném, hogy mi van?! Esetleg elküldeném melegebb éghajlatra, hogy mással szórakozzon. Aztán miután kiderülne, hogy nagyon nincs más választásom, nyilván ugornék.
Na ilyen dilemmával állnak szemben a Sasszem szereplői. Egyből a pörgős felütésből kiderül, hogy mindketten kellő motivációt kaptak arra, hogy a következő lépéseiket megtegyék. Van egy jelenet, pontosabban azon belül is egy kép, ahol ketten állnak egy liftben, én ott éreztem a legjobban, hogy na ezzel ezt most eltalálták (a készítők), ez az a pont, ez az a pillanat...fogalmuk sincs merre tartanak, mi következik vagy éppen mit miért tesznek. Ott áll két idegen, az életben nem találkoztak, valószínű nem is találkoztak volna, ha nem lennének bábok a játékban. Mert ez is egy játék, amit egyszer valaki elkezdett és egyszercsak a visszájára fordul.
Szóval ott állnak egy közös szituban, és hirtelen csak a másikra számíthatnak.
Hm, teccett a filmben, hogy azért odamondogat...és az is, hogy ahogy arra számítottam, igényes és összetett sztori.
Azt viszont nem annyira szerettem, sőt zavart, hogy időnként már inkább agyonrázták a kamerát sem hogy csak simán ráznák.
Ami pedig a mozitermet illeti, azt hiszem azt is kockáztattam, hogy mesüketülök...de amúgy tökéletes volt a hangzás, csak sokszor éreztem azt, hogy nagyon hangos a dolog...:)
Shia-t bírtam, eddig is így volt ez, úgyhogy folytatódik az utálom-szeretem (utálva-szeretem) hancúr. Íme egy felnőtt szerep. A hirtelen -persze kérdés, hogy mennyire hirtelen, hiszen eddig is sikeres volt, csak ideát nem ismerték- jött siker ára, hogy kap hideget-meleget. Érdekes módon én az Indy után kezdtem el itt-ott negatív hangokat hallani hozzászólásokban, nyílván megvan ennek is az oka.
Ez egy higgadt, érett karakter neki. Nem volt ez számukra olyan megeröltető, jól hozták, Billy Bob Thornton-t csíptem talán a legjobban!
Nem is tudom, mióta vártam ezt a filmet...gondolom, mióta megtudtam, hogy készül... Hol van már a szomorkás moziünnep emléke...:)
Szóval izgi volt, jól szórakoztunk, odavagyok meg vissza, hogy láthattam. Korai lenne még kijelenteni, de a Disturbia-nak köszönhetően én szinte biztos, hogy vevője leszek mindennek, amihez ez az újdonsült páros (Shia&D.J.Caruso) hozzálát (már vannak ötletek, ha jól tom;)). Az is egy nagyon jó kis film, jött, látott, győzött, nem igazán számítottak rá, hogy akkorát szól, mint amekkorát, ehhez a mozihoz is főként az vonzott. Lehetett volna ez a második kooperálás egy fokkal jobb is talán, de így is simán ráver egy jócsomórakás egyébre, bezony.
Ui.:
Plusz adalék a moziélményhez - én meg kezdetnek kiborítottam fél doboz kukoricát...:P
(Aminek egy részét aztán a végén igyekeztem összeszedni.)
