Épp tegnap gondoltam rá, jön a tavasz, ma délelőtt biztos szép napsütés lesz, ami feldob és jövök irogatni azokról a filmekről, amik az egészen friss emlékeimet képezik.De az élet általában közbeszól, és írja a saját forgatókönyvét. És a döbbenettől alig bírom kimondani, hogy a világ megint kevesebb lett egy jó emberrel, elvesztett egy csodálatos rendezőt, írót. Igaz csak a jövőre nézve. Mert az a szép, hogy köztünk marad a már elmesélt történeteiben. Az ember ilyenkor mindig gyászol egy picit a szive legmélyén, mert bár nem volt rokonom, még távoli ismerősöm sem, de mindenki érezheti őt abban, amit magából adott.Az angol beteg meghatározó filmes élményem, és a kutya nem fogja nekem elhinni, de aznap ránéztem A tehetséges Mr. Ripley dvd-re elmélázva azon, hogy basszus ez micsoda zseniális filmje mindazoknak, akik részt vettek benne.
Ezt a hírt egyszerűen nem hiszem el…
