A főszereplők a könyvek, és az Ördög maga, akinek jelenléte végig érezhető volt a 134 perc alatt. Adott egy könyvkereskedő - Dean Corso - akit hjajjj, Johnny Depp személyesít meg, és aki szakmájában a legprofibbnak (és leggátlástalanabb) számít. Őt béreli fel egy Boris Balkan nevű gazdag könyvgyűjtő, hogy derítse ki, a tulajdonában lévő (a Sátán közreműködésével íródott) könyv eredetiségét. Így a nyomozás Párizsban és Lisszabonban folytatódik, a három létező példány metszeteinek összehasonlításával. A titok nyitjára többen is pályáznak, ezért drága Johnny…vagyis Dean útját különös gyilkosságok kísérik, jelezve, hogy „jó” úton jár.És ott van az a nyugtalanító védőangyal is…;)
Nem azt mondom, hogy rém izgalmas és rohanjunk megnézni, szerintem a mi korosztályunk már töményebb dolgokhoz szokott, és többet vár, néha unalmasnak és kiszámíthatónak találhatja A kilencedik kaput, de attól még ugyanolyan értékes.:) Kicsit utána olvastam, és főleg azért dicsérik Roman Polanski filmjét, mert nem mutatja és nem is akarja megmutatni magát a gonoszt (naná), legalábbis nem úgy ábrázolja, mint mások.(Na, az lett volna a mélypont, ha előbújik szarvakkal például.)
Nem gondoltam, hogy épp ennek a filmnek a kapcsán írom ezt le, de baromi jó dolog…az, hogy vannak olyan filmek, amiket egy 3-4 másodperces snittből felismersz, de lehet nem is kell annyi…:) Mert minden filmnek van valamiféle…esszenciája vagy ilyesmi, kell, hogy legyen, amitől még ha egyszer láttad is, ráismersz. Vagy mert olyan jó volt és szeretted, vagy mert olyan rossz volt, és szeretted.:) Na, csak azt akartam mondani, hogy Roman Polanski filmjeit is kapásból fel lehet ismerni. És ez szerintem dicséret.:)
No comments:
Post a Comment