Állnak-e úgy a csillagok…?
(Hogy ezt az új Batman-mozit is a gyöngyvásznon lássam? Akarom-e? And the answer was: yes. It’s simple.)
Tim Burton még 1989-ben megcsinálta a maga Batman-változatát, akkor én még…hát nem igazán jártam moziba.:) Most sem sűrűn kapom magam össze. Tulajdonképpen nem vállalok túl sok kockázatot, ha már egyszer összejön, ha úgy állnak a csillagok, akkor általában csak olyan filmre megyek el, amiről sejtem, hogy szeretni fogom, ill. ami olyan élmény lesz, amire jó lesz x év múlva visszaemlékezni. Mikor a tv-ben esetleg már agyonjáccák…Szóval jó érzés visszagondolni (pedig nem is volt olyan régen, hogy repülnek az évek…) a Batman Begins-re, amikor Christopher Nolan-ék által a denevérember újjászületett. Vagyis inkább egy új Batman született. Egy merőben új megfogalmazás, ami nem is ártott már neki. És ennek az új érzésnek (ha úgy vesszük) „élőben” lehetek szemtanúja, ami szintén tök jó. Elkészült, itt van, láthatja az ember a kész végeredményt, ami olyan sokáig izgatta a fantáziáját és lám eljött a kvázi beteljesülés.Az új film tömény. Ilyen jó és csavaros sztorit összehozni! csak lestem. Ebből kijött volna kb. három filmre való forgatókönyv. Aki csak pislant, már el is vesztheti a fonalat. Így szusszanásnyi idő kb. nulla, talán csak egy-egy jól elhelyezett poén adhat 'feloldást' a hömpölygő gyönyörökből.
És ezzel most (ismét) olyan magasra tették a lécet, hogy reménykedem a jó indexeknek köszönhetően még meg akarják, megpróbálják majd újra megugorni…Nem lesz könnyű túlszárnyalni önmagukat az biztos. Egy másik gárda meg talán jobb, ha meg sem próbálja. De nem szabad ennyire előre szaladni, mikor még magamhoz sem tértem a mostani résztől.
Az új film húzós. Hőseink nem sokat totojáznak, rögtön az elején belecsapnak a lecsóba, mondván a ’hogyan váltunk azzá, akik vagyunk’ ecsetelését már letudták az előző részben, kezdődhet a buli. Szóval, ha úgy vesszük, Christian Bale kicsit háttérbe szorul, de egyáltalán nem sérül a karakter, kiváló vívódó ’ellen’pólus, tapintható a feszültség, amikor Batman és Joker egymásnak feszül.
Mély meghajlás Christopher Nolan előtt, aki olyan szorosan tartja kezei között az eseményeket, hogy az magasztalni való. Számomra zavarba ejtő, hogy hogy lehet ennyire sok szálat, minden részletet ilyen erős intenzitással összerántani…Továbbra is csak azt lehet szajkózni, hogy megalkotott és elindított egy komorabb, reálisabb, nem matiné-szerű szériát, ami messze kiemelkedik a szuperhősös elképzelésekből. Azonkívül, hogy zseniális az egész, nyilván Joker-t kell kiemelni. Heath Ledger-t lassan az egekig magasztalják (halkan megjegyzem jogosan). Hatalmasat jáccott. Félelmetes, nagyon eltalált volt.
Ő áll a középpontban, ő az aktuális gonosz a gonoszok közt, rá épült az egész kampány –a tragédia miatt nyilván ölükbe hullott az ingyen marketing, de biztos vagyok benne, hogy a stáb két kézzel utasított volna vissza minden előre garantált sikert. Ami a befektetőket illeti, bízom benne, hogy egyikük sem dőlt hátra a székében. De hagyjuk ezt most…Vissza a karakterhez! Köztudott, hogy felesleges összehasonlítgatni a Jack Nicholson-féle színes maskarába öltözött ugra-bugrát, ami háttérbe szorította a nyugtalanító jelleget, és az itteni nyomasztó és depresszív, beteg alakítást. (Az eddigi jelzők legtöbbje fellelhető minden, a filmről szóló írásban.)
Két koncepció, két film.
És van még valami, amit valószínű soha az életben nem fogok elfelejteni…a hang (a gesztusok mellett). Ahogy Joker beszél…azt hiszem 80%-ban a hang az, ami engem Joker-rel kapcsolatban karon fogott és magával vitt. Tuti, hogy sosem fogom elfelejteni. Azon keresztül jött át a legtöbb őrület. „Why so serious?”
Nála nem bocsátkoztak különösebb elemezgetésbe, hogy mik motiválják stb…-ahogy Christopher Nolan-től olvasni lehetett- ő egy abszolútum. A káosz maga. És ott van a Denevérember. És kérdezem én, ki gondolja, hogy van fekete és van fehér? Hogy nincs ott mindenkiben a sötétség? Christian Bale-lel láttam egy jó interjút, amiben felidéz egy kulcsjelenetet a Joker-rel: „minél jobban ütöd, annál nagyobb a vigyor az arcán…”.Azt hiszem ezzel mindent elmondott a figuráról, és arról, amire pályázik.És azzal szemben, akinek az az egyetlen szabálya, hogy nincs szabálya, egyszerűen tehetetlen vagy. Nem győzheted le.És akkor a Te törvényed korlát vagy becsület? Áldozatokat követelő erő vagy egyszerűen gyengeség? Ezen is jól el lehetne filózni.
Ennyi, már önmagában kiváló színészt felsorakoztatni...persze színészi játék bla bla stb…nagyon jók voltak természetesen, de külön érték az az intelligencia is, amivel teret engednek a másiknak, és nem egymást túlszárnyaló versengő ripacskodás lesz a vége, hanem egy közös produkció, alázat, tisztelet, tisztelgés, nem mellesleg az élmény a nézőnek.
Ahogy én is olvastam egy írásban, a közönség minden rétege megtalálja benne, amire vágyik, keresse akár a mondanivalót, akár a látványos akciót. Érdemes megnézni.
Nem tudom…szerintem kifogástalan az egész. Volt, ami nekem személy szerint nem jött be, de az igencsak elenyésző.
(Hogy ezt az új Batman-mozit is a gyöngyvásznon lássam? Akarom-e? And the answer was: yes. It’s simple.)
Tim Burton még 1989-ben megcsinálta a maga Batman-változatát, akkor én még…hát nem igazán jártam moziba.:) Most sem sűrűn kapom magam össze. Tulajdonképpen nem vállalok túl sok kockázatot, ha már egyszer összejön, ha úgy állnak a csillagok, akkor általában csak olyan filmre megyek el, amiről sejtem, hogy szeretni fogom, ill. ami olyan élmény lesz, amire jó lesz x év múlva visszaemlékezni. Mikor a tv-ben esetleg már agyonjáccák…Szóval jó érzés visszagondolni (pedig nem is volt olyan régen, hogy repülnek az évek…) a Batman Begins-re, amikor Christopher Nolan-ék által a denevérember újjászületett. Vagyis inkább egy új Batman született. Egy merőben új megfogalmazás, ami nem is ártott már neki. És ennek az új érzésnek (ha úgy vesszük) „élőben” lehetek szemtanúja, ami szintén tök jó. Elkészült, itt van, láthatja az ember a kész végeredményt, ami olyan sokáig izgatta a fantáziáját és lám eljött a kvázi beteljesülés.Az új film tömény. Ilyen jó és csavaros sztorit összehozni! csak lestem. Ebből kijött volna kb. három filmre való forgatókönyv. Aki csak pislant, már el is vesztheti a fonalat. Így szusszanásnyi idő kb. nulla, talán csak egy-egy jól elhelyezett poén adhat 'feloldást' a hömpölygő gyönyörökből.
És ezzel most (ismét) olyan magasra tették a lécet, hogy reménykedem a jó indexeknek köszönhetően még meg akarják, megpróbálják majd újra megugorni…Nem lesz könnyű túlszárnyalni önmagukat az biztos. Egy másik gárda meg talán jobb, ha meg sem próbálja. De nem szabad ennyire előre szaladni, mikor még magamhoz sem tértem a mostani résztől.
Az új film húzós. Hőseink nem sokat totojáznak, rögtön az elején belecsapnak a lecsóba, mondván a ’hogyan váltunk azzá, akik vagyunk’ ecsetelését már letudták az előző részben, kezdődhet a buli. Szóval, ha úgy vesszük, Christian Bale kicsit háttérbe szorul, de egyáltalán nem sérül a karakter, kiváló vívódó ’ellen’pólus, tapintható a feszültség, amikor Batman és Joker egymásnak feszül.
Mély meghajlás Christopher Nolan előtt, aki olyan szorosan tartja kezei között az eseményeket, hogy az magasztalni való. Számomra zavarba ejtő, hogy hogy lehet ennyire sok szálat, minden részletet ilyen erős intenzitással összerántani…Továbbra is csak azt lehet szajkózni, hogy megalkotott és elindított egy komorabb, reálisabb, nem matiné-szerű szériát, ami messze kiemelkedik a szuperhősös elképzelésekből. Azonkívül, hogy zseniális az egész, nyilván Joker-t kell kiemelni. Heath Ledger-t lassan az egekig magasztalják (halkan megjegyzem jogosan). Hatalmasat jáccott. Félelmetes, nagyon eltalált volt.
Ő áll a középpontban, ő az aktuális gonosz a gonoszok közt, rá épült az egész kampány –a tragédia miatt nyilván ölükbe hullott az ingyen marketing, de biztos vagyok benne, hogy a stáb két kézzel utasított volna vissza minden előre garantált sikert. Ami a befektetőket illeti, bízom benne, hogy egyikük sem dőlt hátra a székében. De hagyjuk ezt most…Vissza a karakterhez! Köztudott, hogy felesleges összehasonlítgatni a Jack Nicholson-féle színes maskarába öltözött ugra-bugrát, ami háttérbe szorította a nyugtalanító jelleget, és az itteni nyomasztó és depresszív, beteg alakítást. (Az eddigi jelzők legtöbbje fellelhető minden, a filmről szóló írásban.)
Két koncepció, két film.
És van még valami, amit valószínű soha az életben nem fogok elfelejteni…a hang (a gesztusok mellett). Ahogy Joker beszél…azt hiszem 80%-ban a hang az, ami engem Joker-rel kapcsolatban karon fogott és magával vitt. Tuti, hogy sosem fogom elfelejteni. Azon keresztül jött át a legtöbb őrület. „Why so serious?”
Nála nem bocsátkoztak különösebb elemezgetésbe, hogy mik motiválják stb…-ahogy Christopher Nolan-től olvasni lehetett- ő egy abszolútum. A káosz maga. És ott van a Denevérember. És kérdezem én, ki gondolja, hogy van fekete és van fehér? Hogy nincs ott mindenkiben a sötétség? Christian Bale-lel láttam egy jó interjút, amiben felidéz egy kulcsjelenetet a Joker-rel: „minél jobban ütöd, annál nagyobb a vigyor az arcán…”.Azt hiszem ezzel mindent elmondott a figuráról, és arról, amire pályázik.És azzal szemben, akinek az az egyetlen szabálya, hogy nincs szabálya, egyszerűen tehetetlen vagy. Nem győzheted le.És akkor a Te törvényed korlát vagy becsület? Áldozatokat követelő erő vagy egyszerűen gyengeség? Ezen is jól el lehetne filózni.
Ennyi, már önmagában kiváló színészt felsorakoztatni...persze színészi játék bla bla stb…nagyon jók voltak természetesen, de külön érték az az intelligencia is, amivel teret engednek a másiknak, és nem egymást túlszárnyaló versengő ripacskodás lesz a vége, hanem egy közös produkció, alázat, tisztelet, tisztelgés, nem mellesleg az élmény a nézőnek.
Ahogy én is olvastam egy írásban, a közönség minden rétege megtalálja benne, amire vágyik, keresse akár a mondanivalót, akár a látványos akciót. Érdemes megnézni.
Nem tudom…szerintem kifogástalan az egész. Volt, ami nekem személy szerint nem jött be, de az igencsak elenyésző.
1 comment:
Innen is köszönet a jegypénztáros srácnak a türelemért, amivel összeszámolta az apróimat.:)
Post a Comment