
A Billy Elliot az egyik olyan film, amit ha meglátok, végignézem vagy legalább belenézek. Most is ott ragadtam, egyszerűen megmagyarázhatatlan hatással van rám…:) Állandóan végigsírom az egészet. Kész…:)))
Ha azt vesszük, egy egyszerű (de nem mindennapi) történet, szuperül időzített, tökéletes zenével, vágással (!!!) tele szeretettel, meg azért humorral…és még rájöttem, hogy azért is működhet ilyen jól, mert a Billy magyarhangjának választott kisfiú szuper. Az apuka (Gary Lewis) játéka nekem nagyon teccik, plusssz Stephen Daldry rendező légkörteremtésben szerintem nagyon otthon van.
„We love to boogie!” :)))
Jujjj, Jamie Bell-en lehet látni, hogy különleges és nem az a tucat-színészgyerek/fiatal a kezdetektől fogva! (Kb. mint Hayden Christensen) Baromi érett volt már a Billy Elliot-ban is és azóta is bebizonyosodott, hogy más utat fog bejárni vagy ha úgy teccik tesz pár kanyart és mégis előbb ér célba a többieknél…Mert ha valaki húszonéves korában Lars von Tier-rel, Clint Eastwood-dal, Peter Jackson-nal stb…dolgozik együtt az már valamennyire garancia a jövőre nézve.
Jamie…hihi, szuper vagy…ahhh, csak azért ne partizd szét teljesen magad!:))) Bár ennyi komoly munka után kell a lazítás…:) :P
No comments:
Post a Comment