Mort Rainey író, aki megszokott szunyájából arra ébred, hogy valaki őrült módon dörömböl az ajtaján. Sajna nem egy lelkes rajongója az, épp ellenkezőleg szépen megkapja az arcába, hogy ellopott egy novellát. Az ijesztő fickó neve John Shoother, és nem igazán akar leszállni Mort-ról. Azt állítja, hogy ő írt meg először egy bizonyos sztorit. Szegény Mort, az utóbbi éve nem a legkellemesebben telt, a feleségével éppen válik, az írás sem megy igazán…és akkor most még ez is. Ahogy múlik az idő, a fura fickó csak nem tágít. Bizonyítékot követel és feltűnéseit bizarr gyilkosságok követik.
Könyv, forgatókönyv, film.
Ez a legszerencsésebb sorrend. Általában. Kivéve, ha egy thriller-ről van szó, szóval legközelebb megcseréljük szépen a sorrendet.:)
A könyv nagyon teccett. Fura…életemben nem gondoltam volna, hogy egyszer még Stephen King-et veszek a kezembe…ÉN, aki egy sötét képernyőtől is halálra rémülök. :) De ez is megtörtént. És jól emlékszem a pillanatra, szokásos tempómban célba vettem az állomást Győrben…és szó szerint megkívántam. (Lehet olyat kívánni, amit még nem ismersz?! Leheeet…) Jó, végül is a film előbb-utóbb a szemem elé került volna Johnny miatt…:)
De szerettem volna későbbre hagyni. Hihi, már az előzetestől sikerült frászt kapnom, ”Wáhhh!”.
A forgatókönyvíró/rendező David Koepp hihetlenül szimpi nekem, Jé, az a szemüveg...! Wow, lehet, hogy…
Nagyon ötletesek a megoldásai, amik talán első nézésre nem is olyan szembetűnőek, de az extrákat nézve felsóhajt az ember, hogy „Júj tééényleg…Wow…”. Az eddigi munkái alapján ő is sokkal jobban szereti, és ragaszkodik a klasszikus pszichothrillerhez...mai modernek inkább bevonják a természetfelettit, pedig jujjj nincs félelmetesebb az emberi természetnél!:)
Ez a legszerencsésebb sorrend. Általában. Kivéve, ha egy thriller-ről van szó, szóval legközelebb megcseréljük szépen a sorrendet.:)
A könyv nagyon teccett. Fura…életemben nem gondoltam volna, hogy egyszer még Stephen King-et veszek a kezembe…ÉN, aki egy sötét képernyőtől is halálra rémülök. :) De ez is megtörtént. És jól emlékszem a pillanatra, szokásos tempómban célba vettem az állomást Győrben…és szó szerint megkívántam. (Lehet olyat kívánni, amit még nem ismersz?! Leheeet…) Jó, végül is a film előbb-utóbb a szemem elé került volna Johnny miatt…:)
De szerettem volna későbbre hagyni. Hihi, már az előzetestől sikerült frászt kapnom, ”Wáhhh!”.
A forgatókönyvíró/rendező David Koepp hihetlenül szimpi nekem, Jé, az a szemüveg...! Wow, lehet, hogy…
Nagyon ötletesek a megoldásai, amik talán első nézésre nem is olyan szembetűnőek, de az extrákat nézve felsóhajt az ember, hogy „Júj tééényleg…Wow…”. Az eddigi munkái alapján ő is sokkal jobban szereti, és ragaszkodik a klasszikus pszichothrillerhez...mai modernek inkább bevonják a természetfelettit, pedig jujjj nincs félelmetesebb az emberi természetnél!:)
Itt sem annyira a látvány, inkább maga a sztori rémisztő, nem szabad kemény horrorra számítani...:) Ami ronthat a film végi döbbeneten, az az, hogy viszonylag hamar ki lehet következtetni a megfejtést, elég kedvelt téma ez, mostanában tuti nem fognak ehhez hasonló megoldású filmeket forgatni.
A könyv olvasása közben folyton az motoszkált a fejemben, hogy „Jesszus, ezt Johnny Depp-re írták!”. Persze a dátumokból kiderül, hogy ez nem lehetséges, na de a dátumokat inkább nem is hozom szóba.:) Mort baromi jól körbejárt karakter, Johnnybogyó pedig még hozzá is tesz, ahogy szokott.
„The ending…It's the most important part of a story…the ending…”
Ui.: A film és a könyv befejezése különbözik - még mindig nem tudtam eldönteni, melyik teccett jobban...
No comments:
Post a Comment